Az én dicséretemre írás

Egy ideig önkéntes elszigeteltségben éltem, és írtam, miközben bátran megmutattam magam. Az írás közben a szövegben rejlő én néha nyomorúságos, néha pedig erős volt. A különböző énképeim szemlélése során egyértelműen láthatóvá vált, hogy milyen ember szeretnék lenni, és milyen gondolatokkal élek. A folyamat kissé kínos is volt, de végül is ahhoz vezetett, hogy jobban szerettem magam.

A mindennapos írás értékes önvizsgálati pillanatokat jelentett számomra. Volt, hogy két-három órát is igénybe vett egy írás elkészítése. Ugyanis párhuzamosan zajlott a múltbeli sebek felszínre hozása is. Ezek a sebek nem múltak el könnyen, és féltem tőlük. Az írás azonban mindig is értékes eszköz volt számomra, hogy megértsem és kifejezzem magam. A gyakran tapasztalt érzelmi örvényben megtanultam megérteni és elfogadni önmagam.

A mindennapos írás révén fokozatosan elkészült a saját felszabadulásom krónikája. A múlt fájdalmát darabonként kihoztam magamból, és szemlélve ezeket a sebeket, lassan eltávolodtam tőlük. Az írás nem csupán kifejezésmód volt, hanem a gyógyulásom eszköze, és ebben a folyamatban mélyebben megértettem önmagam.

Akár a múltban, akár a jelenben, az írás mindig is értékes eszköz volt számomra, hogy megértsem és kifejezzem magam. A mindennapos feljegyzésekben megtalálom önmagam, és ez a folyamat gyógyít és fejleszt. A jövőben is szeretném folytatni a felszabadulásom krónikájának írását. Remélem, hogy ebben mindig megtalálom az igazi énemet, megtanulok szeretni magam, és ezt a szeretetet megosztom másokkal is.