A „elfoglalt” szó egy kifogás, de valóban vannak olyanok, akik valóban elfoglaltan élnek. Azok, akik elfoglaltan éltek, könnyebben megértik a mások küszködését az elfoglalttság közepette. Egy napon egy A nevű barátom azt mondta, hogy egy ismerősétől azt hallotta: „Ha valaki ránéz, úgy gondolná, hogy a miniszterelnöknél is elfogltaltabb vagy. Ne próbálj elfoglaltnak tűnni.” Ez egy egyszerű viccnek tűnhet, de A-t meglehetősen megbántotta, és nem értette, miért kellene ezt hallgatnia, amikor szinte egész nap nem tud rendesen enni és dolgozik.

Meg tudnád élni az életemet helyettem?

Mindenkinek megvannak a saját szerepei, amelyeket a mindennapi életben betölt, és amelyekkel eltölti a napját. A folyamat során stresszel és nyomással kell szembenéznünk, amelyek mindenkinek más okból léteznek, és az elfoglalttság is mindenkinek máshogy mutatkozik. Az én elfoglalttságom nem látszik a többiek számára, ez a saját harcom, ezért a többieknek úgy tűnhet, hogy semmi fontosat nem csinálok, és csak én aggódom. Lehetséges, hogy a többiek szemében A nem is csinált semmi lényegeset, és csak elfoglaltnak tettette magát. De ez csak a többiek szemében van. Nem tudunk mások szemével és mércéjével élni. Nincs is szükségünk rá.

A-t szeretném látni, hogy a jövőbeli sikeres önmagáért is inkább ahelyett, hogy megbántódna a mások gúnyos szavai miatt, csendben véghezvinné a feladatait. Egy átlagos embernek talán nehéz lenne a miniszterelnöknél is elfoglaltnak lenni, de lehetnek saját okai az elfoglalt életre. És nem is kell a miniszterelnöknél is elfoglaltnak lenni ahhoz, hogy jogunk legyen elfoglaltan élni.

A „ne próbálj elfoglaltnak tűnni” mondat valójában a saját tapasztalataiból és nézőpontjából fakadó szubjektív ítélet. Mindannyian saját életünk főszereplői vagyunk, és az elfoglalt élet a saját történetünk. Nem mások ítélete alapján kell élnünk, hanem a saját életünket kell hűségesen élnünk. Szóval, legyen mindegy, hogy a többiek szemében elfoglaltnak tűnsz-e, vagy sem, tovább kell élned a jelenlegi életeddel.

※ A gúnyolódó emberek pszichológiai okai

1. A gúnyolódók közvetetten fejezhetik ki elégedetlenségüket vagy féltékenységüket. Amikor látják, hogy mások elfoglaltan élnek, összehasonlítják saját életüket és eredményeiket a másokéval, és a keletkező kisebbrendűségi érzés vagy féltékenység gúnyolódás formájában nyilvánul meg.

2. Egyesek nehezen tudják közvetlenül kifejezni véleményüket vagy gondolataikat, vagy elkerülik a konfliktusokat, ezért a gúnyolódáshoz folyamodnak. Ilyen esetekben a gúny mögött valójában építő jellegű kritika vagy vélemény rejtőzhet, de a forma miatt a kommunikáció nehezebbé válhat, és félreértésekhez vezethet.

3. Az is szerepet játszhat a gúnyolódásban, hogy a társadalmi kapcsolatokban fölényben akarnak lenni. A gúnyolódás közvetetten arra szolgálhat, hogy bemutassák pozíciójukat vagy képességeiket. Ezt a módszert használhatják saját önbizalmuk növelésére vagy társadalmi pozíciójuk megerősítésére.

4. Egyesek egyszerűen csak szokásból gúnyolódnak. Ilyen esetekben a gúnyolódás a kommunikációs stílusuk részévé válik, és nem feltétlenül az a céljuk, hogy megbántsanak másokat. De fontos, hogy felismerjék, hogy ez a szokás félreértésekhez vagy felesleges konfliktusokhoz vezethet a többiekkel való kapcsolatokban.

5. A gúnyolódás a saját instabil érzelmi állapotukat is tükrözheti. A stressz, szorongás, depresszió stb. negatív érzelmi állapotokból fakadó gúnyolódás gyakran akkor fordul elő, ha valaki nem tudja megfelelően kifejezni vagy feldolgozni az érzelmeit.