A gúnyolódás pszichológiai okai

Sokan mondják, hogy a „nincs időm” csak kifogás, de valóban vannak olyanok is, akik rohanós életet élnek. Aki már átélt egy ilyen életszakaszt, az könnyebben megérti, amikor mások kapálódznak a sürgés-forgásban. Egyik barátom, A, mesélte, hogy egy ismerőse azt mondta neki: „Úgy tűnik, te vagy a legelfoglaltabb az elnöknál is. Ne tedd úgy, mintha annyira elfoglalt lennél.” Bár elsőre egyszerű tréfának tűnhet, A mégis megbántódott, és sóhajtott egyet, hogy miért kell ilyen dolgokat hallania, amikor nap mint nap alig van ideje enni, csak azért, hogy dolgozzon.

Én helyettem élni fogja az életemet?

Mindenkinek számtalan szerepe van az életében, amelyeket nap mint nap betölt. A stressz és a nyomás, amelyet ezek során átélünk, mindenkinek más-más okból adódik, és a rohanás is eltérő formát ölt. A saját rohanásom a többiek számára láthatatlan küzdelem, amelyet csak én élek meg, ezért mások szemében úgy tűnhet, hogy feleslegesen aggódom, vagy túlzok. Lehet, hogy A esetében is úgy tűnt másoknak, hogy felesleges dolgokkal foglalkozik, miközben siet. De ez csak a mások szemszöge. Nem élhetünk mások elvárásai és mércéi szerint. Nincs is rá szükségünk.

Szeretném, ha A a jövőbeli sikeres énje érdekében inkább nem törődne a mások gúnyolódásával, és szorgalmasan végezné a dolgát. Bár valószínűleg senki sem lehet elfoglaltabb az elnöknál, mégis lehetnek olyan egyedi okai, amiért valaki nagyon elfoglalt. És nem feltétlenül kell az elnöknál is elfoglaltabbnak lenni ahhoz, hogy jogunk legyen elfoglaltnak lenni.

A „ne tedd úgy, mintha elfoglalt lennél” kijelentés valójában a saját tapasztalatokon és nézőpontokon alapuló szubjektív vélemény. Mindannyian a saját életünk főszereplői vagyunk, és a benne lévő rohanás a mi saját történetünk. Nem mások véleménye alapján kell élnünk, hanem a saját életünket kell őszintén élnünk. Szóval, bármi is történik, úgy tűnik-e, mintha „teszelne”, vagy sem, a továbbiakban is bátorítok mindenkit, hogy élje a saját életét, és szorgalmasan dolgozzon tovább.

※ A gúnyolódás pszichológiai okai

1. A gúnyolódók közvetett módon fejezhetik ki a saját elégedetlenségüket vagy irigységüket. Amikor látják, hogy mások rohanós életet élnek, összehasonlítják a saját életükkel vagy eredményeikkel, és az ebből fakadó kisebbrendűségi érzést vagy irigységet gúnyolódással fejezik ki.

2. Egyeseknek nehézséget okozhat a saját véleményük vagy gondolataik közvetlen kifejezése, vagy elkerülik a konfliktusokat, ezért a gúnyolódáshoz folyamodnak. Ilyenkor a gúny mögött valójában építő jellegű kritika vagy vélemény rejtőzhet, de a módszer miatt nehezebbé válik a kommunikáció, és félreértésekhez vezethet.

3. Szerepet játszhat a társas kapcsolatokban való fölényérzet vágya is. Mások gúnyolódásával közvetett módon próbálhatják meg hangsúlyozni a saját pozíciójukat vagy képességeiket. Ez lehet egy módja annak, hogy növeljék az önbecsülésüket, vagy megerősítsék a társadalmi helyzetüket.

4. Egyesek egyszerűen csak szokásból gúnyolódnak. Ilyenkor a gúnyolódás a kommunikációs stílusuk részévé válik, és nem feltétlenül a másik fél megbántása a cél. De fontos, hogy tudatában legyenek, hogy ez a szokás félreértésekhez és felesleges konfliktusokhoz vezethet a kapcsolatokban.

5. A gúnyolódás tükrözheti a saját instabil érzelmi állapotukat is. A stressz, a szorongás, a depresszió stb. negatív érzelmi állapotokból fakadó gúnyolódás gyakran abból adódik, hogy nem tudják megfelelően kifejezni vagy kezelni az érzéseiket.