Úgy tesz, mintha jól írná a dolgokat

Nemcsak az írásban, hanem számos más területen is találkozunk olyan emberekkel, akik »tudnak valamit«. A szemembe olyan nyilvánvaló a színlelésük, hogy nemigen foglalkozom velük, de furcsa módon, pusztán a »tudás« színlelése is szerez nekik követőket. Amikor látom, hogy valaki így tesz, azt gondolom, hogy bajba fog kerülni, de manapság már arra is gondolok, hogy ez is egyfajta képesség.

A mester nem színleli a tudását, de a 21. században annyi színészkedő van, hogy a figyelemfelkeltéshez talán a mesternek is egy kicsit »mesternek kell lennie«… Sokat gondolkodom ezeken manapság.

▶ A »jónak látszani« alapja a másolás. A látható dolgokat utánozva haladunk előre, miközben egyszerre éljük át az elégedettség és a szégyen hullámait.

▶ A színlelés elismerésért való küzdelem. Meg kell keresni a kenyerünket, előléptetni kell magunkat, és értelmet kell találni a nehéz feladatokban, mintha azok semmi különösek nem lennének. Vajon ha valaki »jónak látszik«, valóban jó lesz? Elérheti a saját területének csúcsát?

~Színlelve élni és nem szégyellni magunkat szomorú dolog. Mikor lesz vége annak, hogy színlelni kell? Mikor tudok majd természetesen dolgozni? Mikor válik a tehetetlenség csodálatos pillanattá? Bárcsak most lenne! Ó, milyen szégyellős vagyok.

-Han Myeong-su, A rugalmas gondolkodásmód