Ez egy AI által fordított bejegyzés.
Úgy tesz, mintha jól írná
- Írás nyelve: Koreai
- •
-
Referencia ország: Minden ország
- •
- Egyéb
0000-00-00 00:00:00
Válasszon nyelvet
A durumis AI által összefoglalt szöveg
- A 'jól tesz' emberek számának növekedésével az a gondolat merült fel, hogy a tesz is egy képesség.
- A külső megjelenés utánzásával elégedettséget és szégyent is érez a folyamat során, amely előre viszi, de szeretne egyszer úgy dolgozni, hogy ne kelljen tesznie.
- A tesz cselekedet az elismerésért, a megélhetésért, a karrier előrehaladásáért, a jelentésért történik, de kíváncsi arra, hogy a tesz révén valóban jól fog-e dolgozni.
Nemcsak az írásban, hanem sok más területen is találkozunk olyanokkal, akik "tudnak". A szememben olyan nyilvánvaló a színlelésük, hogy nem igazán veszem őket komolyan, de furcsa módon mindig akadnak, akik vakon hisznek nekik. Amikor látom őket, hogy "tudnak", akkor arra gondolok, hogy baj lesz ebből, de azt is gondolom, hogy ez is egyfajta képesség.
Reggeli. A művész, felesége és Otto Benzon író (1893)
A mesterek nem színlelnek, de a 21. században annyi "tudó" van, hogy a mestereknek is szükségük van arra, hogy úgy tűnjenek, mint akik tudják, hogy kitűnjenek a tömegből... Sokat gondolkodom erről mostanában.
▶ Az alapja annak, hogy "tudni" kell, az a követés. Követjük azokat a dolgokat, amelyek láthatóak, és miközben felfedezzük a siker és a szégyen hullámait, haladunk előre.
▶ A színlelés az elismerésért való törekvés. Meg kell keresnünk a kenyerünket, elő kell lépnünk, és értelmet kell találnunk az életünknek, így könnyedén vállaljuk a nehéz feladatokat. Vajon ha "tudunk", akkor valóban jóvá válunk, és elérjük a területünk csúcsát?
~Szomorúak azok, akik nem szégyellik magukat a színlelésben. Mikor leszünk képesek természetesen dolgozni, nem színlelve? Mikor lesznek a tehetetlen pillanataink csodálatos pillanatokká? Jó lenne, ha az a jövő már most itt lenne. Ó, milyen szégyen.
-Han Myeong-su, Puha gondolatok
