Tehetség nélkül is lehet valóban regényíró?

Bármint gondolkodom rajta, nem hiszem, hogy a tehetség műve lett volna.
-Hvang Borom

Hvang Borom író, aki még az első könyve megjelenése előtt elkötelezte magát a hivatásos írói élet mellett, és valóban íróvá vált. Úgy véli, hogy a regényírás nem a tehetség műve. De vajon a hihetetlenül népszerű <Üdvözlünk a Hjunam-dong könyvesboltban> láttán vajon felmerülhet-e a kérdés, hogy vajon nincs is tehetsége? Vajon azért mondja ezt, hogy okosabbnak tűnjön, vagy tényleg csak élvezte, és így született meg ez a nagyszerű mű?

A <Grit> (Kitartás) óriási népszerűsége óta úgy tűnik, hogy a tehetség mítosza hanyatlóban van, de még mindig sokan ragaszkodnak a „tehetséghez”. Én is a tehetség mítoszával nőttem fel, és bár már túl vagyok rajta, mégis néha elgondolkodom a „tehetség” határain.

Még nem éltünk 100 évet sem, így nem tudom, mi a helyes válasz, de ha valaki azt mondja, hogy nincs tehetsége regényt írni, akkor tényleg nem fog tudni írni, ha viszont nem hisz a tehetség mítoszában, és megy a maga útján, akkor valóban eléri a célját. Ráadásula zseni nem győzheti le a szorgalmasat, a szorgalmas pedig nem győzheti le azt, aki élvezi a dolgát.

Az ember abban hisz, amiben akar.
-Anton Csehov

Az ember végül abban hisz, amiben akar. Mint Anton Csehov mondta.

▶ Csak arra gondoltam, hogy mivel elkezdtem írni, most már be is kell fejeznem. Tehát a történet befejezése. A történet befejezése rajtam múlik, ezért csak magamban kellett hinnem.

▶ Akkor nem úgy gondoltam, hogy regényt írok, hanem inkább történetet.

▶ Ha úgy gondolom, hogy történetet írok, akkor úgy érzem, hogy meg tudom csinálni. Történet, szeretem a történeteket.

▶ A történet nézése és olvasása egy ember életének követése volt.

▶ Úgy érzem, hogy a regényírás is ennek a játéknak a folytatása volt. Ami ebben a játékban más volt, az az, hogy ezúttal a történet tőlem indult.

▶ Mint eddig, most is szabadon játszottam a történettel, és több változatban is elkészítettem. A leginkább tetsző verziót választottam, és leírtam koreaiul. Ez a folyamat, amelyben a homályos képeket élesebbé tettem, ez a folyamat vezetett a regényíráshoz. Bármint gondolkodom rajta, nem hiszem, hogy a tehetség műve lett volna.

-Hvang Borom, Egyszerű élet, Jolimvon