A bejegyzéseknek nem kell tökéletesnek lenniük

Mindenkiben megvan a tökéletességre való vágy, legyen szó kép vagy szöveg alkotásáról. Hiszen ha már alkotunk, jó, ha a művünk mások szemében is lenyűgöző. Ám a tökéletességre való vágy végül megakadályozhatja, hogy egyáltalán elkezdjünk valamit. És ha mégis nekikezdünk, folyton csak javítani akarunk rajta, ami miatt helyben topogunk.

Mindenki ügyetlen a kezdetekben. Ha ezt elfogadjuk, akkor a tökéletességre való vágy helyett inkább a befejezésre koncentrálhatunk, és fokozatosan fejlődhetünk. Ki tudná megmondani, hogy a macskaszerű alkotásom a világra szabadulva nem lesz-e oroszlán?

▶ Kérdés: Mi történne velem, ha nem kellene tökéletesnek lennem?

Válasz: Sokkal jobb helyzetben lennék, mint most.

▶ Elképzeljük magunkat az első színjátszó órában, az első, ügyetlenül megírt novellával, vagy a borzalmas rajzzal, és azt gondoljuk: »Milyen ostobának fognak tartani!«. A saját első lépéseinket a nagymesterek remekműveinek mércéjével mérjük.

-Julia Cameron, Az alkotó útja, Könyvmolyképző

▷ Ha a tökéletes állapotot keressük, úgy érezzük, hogy dolgozunk, és jól élünk. Aggódunk, önvádolunk, bánkódunk, de közben szorgalmasan élünk, és elégedettek vagyunk. Ezért az érzések és érzelmek fontosságát hangsúlyozó emberek gyakran esnek a maximalizmus csapdájába.

-Yun Hong-gyun, Szellemi kitartás, 21. Század