Képeskönyvterápia, új kezdet önmagamért

Talán érdemes lenne elmenni egy olvasóklubba? Hirtelen ez a gondolat jutott eszembe.

Nem olyan klubra vágytam, ahol csak isznak és mulatnak, hanem egy sokkal értelmesebb, mélyebb olvasóklubra. Régebben volt valaki, aki büszkén mesélt egy ilyen olvasóklubról, de én nem szerettem volna vele foglalkozni, ezért elkerültem. Talán megsértődött a büszkeségem, és azt mondta, hogy „nem azért mondtam, hogy csatlakozz”, de bármi is volt a szándéka, nem akartam tovább beszélgetni vele.

Nem gondoltam, hogy csak mereven kellene olvasni a könyveket, de nem éreztem, hogy egy olyan klub megérné az időmet és a fáradságomat, amelynek nincs értéke. Még az ilyen beszélgetésekre sem volt időm. Valakinek a könyv talán a hivalkodás eszköze, de nekem nem az. Ha csak olvasni és élvezni lehet, akkor a könyv önmagában is elegendő. Szóval, nem kedveltem ezt a légkört, és ezért kerültem néhány olvasóklubot.

Most már olyan klubot kerestem, ami az enyém, ahol könyvekről és őszinte beszélgetésekről lehet szó. Szerencsémre a könyvtárban találtam egy „képeskönyv-terápia” kurzust. Jelenleg egy hamarosan induló mű elkészítésével vagyok elfoglalva, de az életemben is szükségem volt egy kis szünetre, és szerettem volna ezt az alkalmat megragadni, hogy több időt szenteljek magamra. Talán a képeskönyv-terápia kurzus az <artist way>(A művész útja) című könyvben is szereplő szinkronicitás megnyilvánulása. Talán az a pont, ahol az, amit akarok és amire szükségem van, találkozik, és ez egy véletlenszerűen felbukkanó lehetőség.

Régen nagyon szerettem a képeskönyveket. A gyermekkoromban a képeskönyvekből származó meleg érzés máig megmaradt bennem. Tetszett, hogy a képek önmagukban is képesek üzenetet közvetíteni, még akkor is, ha az nem derül ki a szövegből. A képeskönyvek nemcsak egyszerű történetmesélésre szolgálnak, hanem érzelmek megosztására és a belső világunk feltárására is. Többször is elolvasva, minden alkalommal más érzést keltenek bennünk, a képeskönyvek varázsa mindig sokszínűnek tűnik.

Amikor felütök egy képeskönyvet, mintha egy kis csillogás kerülne az életembe. A képeskönyvek inspirálják a fantáziánkat, és előhívhatjuk velük az elfeledett érzéseket. Ezért a „képeskönyv-terápia” kurzus nagyon különleges számomra. Ez a kurzus nem egyszerű olvasás, hanem az érzelmeim felfedezésének és gyógyításának folyamata. Kíváncsi vagyok, milyen fejlődésen megyek keresztül a magamra szánt idő alatt. Remélem, ez a kurzus megadja a szükséges szünetet, és várom a képeskönyvekkel teli utazást.