A barátomtól nemrég hallottam egy mondatot, ami mélyen megérintett.

"Minden nap legyen inkább lelkesítő, mint elviselhető."

Ezt a szót hallva valami összeszorult bennem.

Meghatódtam a gondolattól, hogy minden pillanata életünknek lelkesítő lehet.

Amikor a naplómba írtam a barátom szavait, eszembe jutott Kim Kjeongil professzor, a kognitív pszichológus mondása:

"Az, hogy félsz, elkerülhetetlen, de az, hogy bátorságot merítesz, az rajtad múlik."

Mindenki érez félelmet. Amikor új dolgokba vágunk bele, vagy amikor a sikerhez vezető úton ismeretlen félelmek lepnek el minket.

Ám abban a pillanatban, amikor a félelmet bátorságra cseréljük, a napunk az elviselhetőségből lelkesítővé válik.

Hinni kell abban, hogy a kis bátorság mennyire széppé teheti az életünket.

Az, hogy az életünk műalkotása lelkesítő legyen, azzal kezdődik, hogy elhatározzuk, hogy azzá tesszük, azzal kezdődik, hogy kicsit cselekszünk, és azzal, hogy hiszünk.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy az életünkben hozott apró döntések és tettek együttesen alkotják azt a lelkesítő életet, amiről álmodunk.

Ez rá vonatkozik, aki most olvassa ezt az írást, és rám is, aki írom.

A lelkesítő élet helyett az elviselhetőt választó kis bátorságunk megváltoztatja az egész életünket.

Mindannyian képesek vagyunk arra, hogy az életünk műalkotását szépen be tudjuk fejezni.

Őszintén remélem, hogy az életünk minden pillanata, amit az utazás során átélünk, lelkesítő lesz.