Életünk autóbalesete: Hogyan küzdjük le a magányos emberek okozta sebeket 3 lépésben

"Miért ilyen ez az ember?"

Vannak emberek, akiknél egyszerűen csak elgondolkodunk azon, hogy miért ilyenek.

Az életben sajnos találkozunk önző emberekkel.

Nem azért találkozunk velük, mert akarjuk, hanem váratlanul, mint egy közlekedési baleset, ami bármikor és bárhol bekövetkezhet.

A legtöbb embernek nem könnyű megérteni az önző emberek lelkiállapotát. (És valójában nincs is rá szükség.)

Talán még dühösek is vagyunk a sorsra, amiért ilyen szemetet dobott az életünkbe.

Én magam is nemrégiben találkoztam egy felelőtlen, önző személlyel, aki megtagadta a saját szavait.

Meg kell küzdenem a jogaimért? Vagy inkább el kell viselnem a másik emberrel való kapcsolatom érdekében? Vagy talán a drága időm miatt kellene elviselnem?

Hosszú évek tapasztalata alapján tudom, hogy ha ilyen szemetet tűrök, az szennyezi az időmet és az életemet is, ezért bölcs döntést kellett hoznom.

Időpocsékolás dühöngeni az önző embereken vagy a láthatatlan sorson.

Mindig a saját értékes önmagunkért kell a bölcs döntést hoznunk.

Ráadásul nem a te hibád, hogy ilyen emberrel találkoztál, ezért nincs okod a sebek tovább hordozására.

"Miért ilyen önző ez az ember?"

Vannak, akik a saját szükségleteiket és vágyaikat mások fölé helyezik. Ők gyakran rendelkeznek gyenge empátiával, és a saját érdekeiket tartják fontosabbnak, mint mások érzéseit.

Elkerülhetetlennek tűnhet, hogy fájdalmat okozzanak nekünk ezek az emberek, de a lényeg az, hogy megtaláljuk a módját a gyógyulásnak.

Először is el kell ismernünk és elfogadnunk azokat az érzéseket, amelyeket ezek az emberek kiváltanak bennünk.

Ha úgy érezzük, hogy megbántottak minket, akkor annak őszinte felismerése a gyógyulás első lépése.

Az érzéseink elfojtása vagy tagadása helyett keressük meg, hogy mit tanulhatunk belőlük.

Másodszor, meg kell tanulnunk védeni magunkat és meghatározni a határainkat ezekben a helyzetekben. Ez önmagunk szeretetének és érzelmeink tiszteletben tartásának a jele.

Ezenkívül a belső békénk megőrzése érdekében a megbocsátás erejét is segítségül hívhatjuk. A megbocsátás nem mások, hanem saját magunk számára való döntés.

Végül, az önző emberekkel való kapcsolatokból származó sebek leküzdésének folyamatában több időt kell szánnunk önmagunk szeretetére és gondozására.

Legyünk kedvesek és gyengédek magunkhoz, és gyógyítsuk be a sérült lelkünket. Mások által ránk rakott szemetet ne tartsuk meg, hanem azonnal dobjuk ki.

"Nem kérek tőled ilyen szemetet"

Az önző emberekkel való találkozás talán az élet része. De a fájdalom, amit okoznak, soha nem a mi hibánk, és nem is a miénk.

Anne Shirleynek van egy gyönyörű mondása.

"A világ izgalmas, és túl értékes ahhoz, hogy a szomorúságban ragadjunk."

Nincs szükségünk arra, hogy az önző emberektől elszenvedett sebek miatt hosszú ideig a szomorúságban ragadjunk. Mert az életünk tele van sok gyönyörű pillanattal, amelyek megérdemlik, hogy élvezzük őket.

Ne engedjük, hogy egy jelentéktelen ember akadályozza a boldogságunkat.

Egy kissé fájdalmas tapasztalat révén erősebbek lehetünk, és megtanulhatjuk szeretni önmagunkat.

Fontos, hogy értékeljük az érzéseinket, megtanuljuk a pozitívumokat felfedezni a nehéz kapcsolatokban is, és mindenekelőtt magunkat helyezzük előtérbe.

Nem választhatjuk meg, hogy kikkel találkozunk, de a mi döntésünk, hogy hogyan reagálunk rájuk, és hogyan fejlődünk általa.