Gyors siker, gyors növekedés. Ez egy kicsit más világ, mint az enyém.

Lassan haladok, de nem vagyok lustaság. Körülöttem sok gyorsan sikeres ember volt, és néha azt is mondták, hogy „Miért nem tudsz többet elérni?”. Ilyen értékelések között természetesen türelmetlen lettem, de ez nem gyorsította fel a fejlődésemet. Időnként olyan érzésem volt, mintha megfulladnék, amikor azt kérdeztem magamtól: „Kinek dolgozok?”. Visszatekintve a gyorsabb életmódra való törekvés nehéz időszak volt, de a folyamat során sok mindent megtanultam.

Nem ellenzem a gyors növekedést és sikert, amit a világ követel. Szeretem a gyors fejlődést, és mindig örülök neki. Csak nem akarok úgy élni, „ahogyan mások akarják”. A mások által kívánt dolgok olyanok, mint a nem megfelelő ruhák számomra. Ha megpróbálok megfelelni mások elvárásainak, elveszítem önmagamat, és nehéz lesz megtalálni az igazi boldogságot. Most már tudom, hogy mi az, amit szeretnék, és mi az, ami igazán fontos számomra, ezért határt szabok, ha valaki nem megfelelő elvárásokat támaszt fel.

Andante: lassan vagy lassú séta ütemben

Én az andante ütemben élem az életemet. Lassan is haladok, de minden lépésnek van jelentősége. Ez a tempó nyugalmat ad nekem, és a nyugalom lehetővé teszi, hogy felfedezzem önmagamat. Élvezem a kedvenc dolgaimat, és megteremtem a lehetőséget, hogy igazán boldog legyek.

Most már nem érzem a mások által generált türelmetlenséget, és tiszteletben tartom a saját tempómat. Rájövök, hogy a lassú, de biztos előrehaladás fontosabb. Ebben a folyamatban megtalálom, amit igazán szeretnék, és újra megalapozom az életem értelmét.

Az andante, a zenei ütem, mint az életem is. A gyorsan mozgó világban lassan, mélyen élek, és felfedezem a kis boldogságot. Végül az életritmus az én tempóm, és ebben a ritmusban írom az én történetemet. Hiszem, hogy a saját tempóm gazdagabbá tesz.