Nem kell foglalkozni a rosszindulatú kommentekkel

Korábban egy bejegyzésemhez azt a kommentet kaptam: „Megőrültél?”. Teljesen értelmetlen, sértő megjegyzés volt, és a mai napig emlékszem rá. Az ilyen rosszindulatú kommenteket íróknak általában tetszik, ha figyelmet szentelsz nekik, ezért egyszerűen figyelmen kívül hagytam, de néha, amikor írok, eszembe jut ez az egyetlen szó: „Megőrültél?”.

Haszontalan túlgondolkodás.

Na és mi van, ha megőrülök? Mi van, ha nem? Legalábbis normálisan élek, boldogan írok, és ez biztosan több, mint amit az a kommentelő tesz.

Gyakran stresszel, ha váratlan kommenteket kapok, de úgyis lehetetlen az élet minden váratlan eseményét és stresszét kontrollálni. Akárhogyan is kritizálnak, én ma is csendben írok. Ez a dolga egy írónak. Köszönettel tartom ezt a napot, amikor felesleges gondolatok nélkül írhatok.

▶ A túlzott gondolkodás gyakran genetikai vagy környezeti tényezők következménye, de végülis az a sajátos, egyedi értékelési módunk, ami miatt minden problémát stresszel teli módon élünk meg.

▶ „Szorongás” állapotában látod, hogy folyamatosan ítélkezel és önkényes értelmezéseket alkalmazol? „Tudatosság” állapotában tudatosan fogadod el, hogy mi történik, és nem alkalmazol negatív ítéleteket, ellenállást, hanem elfogadod a helyzetet? És nem csak, hogy nem sodródsz bele a stresszbe, hanem egy kis lehetőséget és esélyt teremtesz magadnak arra, hogy eldöntsd, mit szeretnél tenni a következő lépésben?

▶ Mindannyiunknak más a hajlama és a regenerálódási képessége. A környezetből fakadó stressz mértéke is eltérő. De azt, hogy hogyan értékeljük a tapasztalatainkat és hogyan lépünk tovább, mi magunk irányítjuk a legjobban. A túlgondolkodás nem természetes állapot, és nem is szükséges.

-Nick Trenton, Gondolkodásfüggőség, Gallion