A szorongás remegése néha hasonlít a bizsergéshez

Egy ideig szüneteltettem a Brunch, a Naver Blog és a Durumis (두루미스) használatát. Ehelyett Word fájlt nyitottam, vagy a saját titkos terembe írtam. Közben az Instagram olvasási naplómat folyamatosan vezettem, de a nyilvános írás egy ideig pihenőre szorult. Úgy éreztem, hogy különböző érzések kavarognak bennem, és túl sok a bonyolult gondolat, így egyfajta önkéntes elszigetelődésre volt szükségem. Így érkeztem meg szeptemberbe, a hűvösebb időjárás közeledtével.

Ma reggel, séta közben sok minden jutott eszembe. A fejlődés spirális, de néha úgy érzem, hogy túl lassan halad, ami frusztráló tud lenni. Vannak pillanatok, amikor elégedett vagyok a saját tempóm szerinti, nyugodt fejlődéssel, de mégis marad némi bizonytalanság bennem. Különösen az újrakezdés előtt mindig érzek egyfajta remegést, ez egy ismerős érzés.

Szeptember első napján feltettem magamnak a kérdést: "Mit kezdjek most?" Új szemlélettel szeretném fogadni ezt az évszakot, ezért befelé fordultam. Elgondolkodtam azon, hogy a múltbeli tapasztalataim és tanulmányaim hogyan formáltak, és milyen fogadalmat tehetek a jövőbeli énem számára.

Mostantól nem zárom be magam többé. Őszintén elfogadom az érzéseimet és gondolataimat, és ezekből a lehetőségeket keresek. A bizonytalanság okozta remegés néha hasonlít a várakozás izgalmához. Úgy hiszem, minél nagyobb a bizonytalanság, annál több rejtett lehetőséget fedezhetünk fel. A saját tempómban, a saját utamon szeretnék fejlődni.

Szeptember az újrakezdés szimbóluma. Ezen évszak frissességével együtt szeretném megújítani a szándékaimat, és lépésről lépésre haladni. Figyelemmel kísérem az érzelmeim áramlását, és ebben az időszakban szeretném újra felfedezni önmagam. Várom, hogy ez a szeptember milyen változásokat hoz az életembe, és ma is folytatom a saját történetem írását.